A végzet előszele
Hétfőn még a fű se nő, de ha mégis nőne, abban nem lenne túl sok haszon, mint ahogy Miklós és társainak a munkájában sem volt túl sok a lelkesedés. A felvállalt munka el- végzése a végéhez közeledett, és most az egyszer Miklós rosszkedvűen vette tudomá- sul, hogy egyáltalán nem örvendett annak, hogy sikeresen elvégezték feladatukat és mindnyájan mehetnek dolgukra a jól végzett munka boldogító érzésével. A hangulata egy- re rosszabb lett és egyszer csak kedvetlenül lecsapta szerszámait, mert egy router-táp- egység kivehető moduljának furataiba sehogyan sem találtak vissza a rögzítő csa- varok. Nem a furatokkal volt a baj, hanem azzal, hogy nem megfelelő csavarokat igyekezett beléjük erőszakolni, persze teljesen hiába. Mikor észrevette, hogy teljes öt perc telt már el ezzel a haszontalan kísérlettel, megtörtént a szerszámok ked- vetlen lecsapása az asztalra. Mintha a szerszámok tehettek volna valamit is az ellen, hogy teljesen hibásan igyekeztek őket felhasználni különféle hiábavaló kísérletezésekre. A két barát is látta, hogy Miklós barátjukat elragadta egy kicsit az ár, de ezzel nem sokat törődtek, mert nem először történt ilyen. Fiatal férfiak vol- tak és tudták, hogy milyen állapot az, mikor hosszabb-rövidebb időre összeakadt, vagy netán összeköltözött valamelyikük egy nővel. Az első fázis a rövid, de in- tenzíven fellángoló szenvedély, aztán egy nyugodtabb rész, ha volt egyáltalán folytatás. A legtöbbször még az első fázis se járt le, és máris együtt sörözve tettek pontot a rövid intermezzóra. Máskor talán tovább tartott, de a végén a lényeg mindig ugyanaz lett. Néhány nap szomorúság, vagy még az se, aztán ment tovább az élet, mintha sosem lett volna semmiféle zökkenés. Ezen senki sem akadt fenn. Nem, mert ilyen volt az élet, és mi több, ebből állt eddig az életük a nőkkel. Egyszer fent, és egyszer lent.

Miklós gondjait se vették nagyon komolyan, de most, hogy csak néhány nap volt hátra, és mehetnek a dolgukra, mégiscsak meg kellett beszélni valahogy a dol- gokat. Nem kerestek rosszul, és szép összeg jutott mindenkinek fejenként, de ezt a pénzt elpazarolni valami kalandra nem lett volna a legokosabb döntés. Miklós jelenlegi kalandja pénz nélkül nem tartható fenn a továbbiakban, miután az in- gyen flancolás a hotelben a munka elvégzésével egy időben lejár. Márpedig a keservesen megkeresett pénz esztelen elszórása végzetes hibának bizonyulhat a következő tanév folyamán. Az egyre másra növekvő árak és kiadások terhét, amit eddig is csak szűkös beosztással sikerül átvészelni, nem lett volna képes elviselni. A jövőt kockáztatni valami múló kalandért, egyszerűen nem volt elfogadható vál- tozat, és szerették volna tudni, hogy mi lehet Miklós terve, és ha segíthetnek annak a kivitelezésében. Amitől a legjobban tartottak, az sötéten körvonalazódott. Miklós alaposan kezdett belegabalyodni ebbe a nőbe. Egyre esztelenebbül kezdett viselkedni, ami a lehető legrosszabb változatot tette valószínűvé. Minden munka- kedve elszállt, és a koncentrálási képessége is a nullával volt egyenlő. Ez még érthető volt a nyilvánvalóan megfeszített szerelmi hancúrozásai miatt, de mikor azt mondta teljesen elrévedezve, hogy ő majd meg fogja oldani hamarosan a gondo- kat, akkor nyilvánvaló lett, hogy semmiféle terve sincs és garantáltan valami marhaságot fog elkövetni.

Aki ismeri az emberi természetet és egyszer már volt alkalma szerelmes ember- nek magyarázni azt, hogy mennyire esztelenül tud viselkedni néha, tudja jól azt is, hogy milyen haszontalanságra pazarolja az energiáját. Nincs kiábrándítóbb ered- ménytelenség és frusztrálóbb érzés sem, mint mikor láthatod, hogy egy máskü- lönben teljesen normális, közeli embertársad milyen megátalkodott ökör tud lenni. Jocó és Zsolt most ezt láthatta, és tudták azt is, hogy jelenleg semmit se tehetnek barátjuk érdekében. Azt is tudták, hogy a szerelem egy olyan szellemi betegség, amelyik magától szokott gyógyulni. Azt csak remélni lehet, hogy a gyógyulás előtt nem hal bele a páciens, és magában is csak annyi kárt tesz, hogy attól – a ké- sőbbiekben kötelezően jelentkező szégyenérzeten kívül- semmi más maradan- dóbb baja nem fog származni. Ezen az aggódó reménykedésen túl, többet senki sem tehet érte.

Kámea csodálkozva vette észre magán, hogy mennyire megváltozott ez alatt a néhány nap alatt, és hogy mindez mennyire jótékonyan hat a teljes közérzetére és szellemi-fizikai teljesítményére is. Látta, hogy a korábban rogyadozó lábain milyen magabiztosan képes megállni, ha egyszer már eldöntötte, hogy cselekedni fog. Olyan belső energiáról szerzett tudomást, amiről eddig fogalma sem volt, hogy egyáltalán létezhetik ilyen. Tökéletes nyugalommal tudta végrehajtani élete eddigi legvakmerőbb kalandját, és ez mérhetetlen önbizalommal töltötte el. Tudta, hogy ezt a változást elválaszthatatlanul annak a kalandos döntésének köszönheti, hogy eddigi életének minden erkölcsi szabályát felrúgva, egy nem mindennapi szerelmi kalandba bonyolódott Miklóssal. Azt is tudta, hogy mindezt a Miklós egzotikus személyiségében rejlő katalitikus erőknek köszönheti. Valahogy ráérzett, hogy ők ketten tökéletesen illenének egymáshoz. Hogy mi is lenne ennek a titokzatos vonzalomnak a lényege, azt nem tudta megfogalmazni, de tudta, hogy valamiképpen sokkal több lehet ez, mint ami a megszokott szex lenne, és talán több mint maga a szerelem is. Eddig, a hihetetlen kaland ellenére minden tökéletesen alakult, de önkéntelenül is felvetődött benne a kérdés, hogy meddig tartható ez az állapot, és hogyan legyen tovább? Miklóssal ellentétben, Kámea mindent tudott Miklósról, amit megtudhatott ez alatt a pár nap alatt. Már az első napon követve Rosita utasításait, felkereste a hotel személyzeti felügyelőjét és minden kézzelfogható információt megvásárolt tőle. Erre kellett a Rosita által emlegetett KP is. Így tudta meg, hogy ki lakik abban a szobában, és hogy még egy darabig ott is fog lakni. Azt is, hogy esténként a másik két barátjával a bár teraszán szokta szabadidejét eltölteni. Tudta, hogy miért tartózkodnak itt és azt is, hogy hamarosan távozni fognak, mert munkájuk itt véget ér. Ez aggodalommal töltötte le. Mi lenne a tennivaló? Erre sehogyan sem tudott épkézláb tervet kitalálni és Rositát sem akarta újra belekeverni. Úgy érezte, hogy ezt neki kell megoldani, és ha nem jönne össze, akkor talán tanácsot kérhetne tőle. Ez az elhatározása visszaadta az önbizalmát, és igaza lett, mert később már konkrét tervei voltak a további lépésekre.

Délután kellett találkoznia Miklóssal, de elejébe ment a dolgoknak, és úgy gondolta, hogy első lépésként fel kell oldania a korábban megkötött információs embargót, hogy kideríthesse a fiuk további terveit. Ettől függhetett a további terv is, amelyben egyre világosabban körvonalazódott, hogy szeretné azt, ha Miklós a közelében maradna. Ezt úgy akarta elérni, hogy ez egyelőre maradjon titokban. Végső soron nem ismerte Miklós szándékát sem, és a közöttük lévő korkülönbség is bénítóan hatott az önbizalmára. Hiába szerelmeskedtek önfeledten, a négy fal közé bezárkózva, és hiába lenne ő olyan fiatalosan szép, az idő másfajta áthághatatlan akadályokat is jelenthetett számára. Talán késő lenne gyereket is szülni, de ennél a gondolatnál olyan zavarba esett, hogy riadtan sétált egyet a lakosztálya körül, hogy kissé megnyugtassa önmagát.

Így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy Miklóssal valahol a városban kellene találkoznia, hogy most ne az ágyban kössenek ki egyből, és a legjobb az lenne, ha a két barátot is magával hozná. A három fiú közül biztosan fecsegne valamelyik, és ha sikerül beszédesebbre hangolni is őket, sok értékes információt szerezhet a további terveihez. Azonnal cselekednie kell. Beszállt egy taxiba, és olyan helyre vitette magát, ahol diszkréten lehet csevegni. Ez a kiválasztott hely egy nagyon is elegáns, méregdrága olasz vendéglő lett. Miután rendelt magának egy martinit és további vendégek érkezését is jelezte, kényelmesen befészkelte magát egy tágas fülkébe, ahonnan felhívta Miklóst telefonon.
-Helló kedvesem! Merre vagy, mert az én érzésem az, hogy kissé eltévedtem. –Miklós éppen magyarázni kezdte, hogy mindhárman éppen a kenyerüket keresik, és…
- Jó, akkor lenne egy ötletem! Gyere utánam, kérlek, hogy ne idegenekkel bajlódjak, hiszen tudod, nem ismerem a nyelvet sem! És ha már ott lennének a srácok is, hozd magaddal őket, hogy ne mondhassák rád, hogy helyetted is nekik kell fáradni! Érted, nem?- mondta Kámea, mire Miklós mondta, hogy érti, de valójában nem értett semmit. Később felfogott egy annyit, hogy Kámea mindhármukat meghívja valami olasz vendéglőbe, és most ott várja meg őket. Miklós a vendéglő nevét kétszer is megkérdezte, de mielőtt oda elindultak volna, még egyszer rákérdezett telefonon a nevető Kámeára, hogy mi is annak a vendéglőnek a neve? Jocó csak a fejét csóválta, de nem szólt semmit.

Mikor Kámea telefonon felhívta Miklóst, akkor éppen egy felmerült hálózati gondot igyekeztek megoldani. Persze Miklós úgy tett, mintha tudná, hogy mit csinál, de ez az eredményekben nem mutatkozott meg. Jocó tesztelte a szoftveres részt, míg Zsolt felmászott az álmennyezet alá, hogy megtalálja a hibás opto-csatolót. Éppen ki akarta venni a hibás modult a helyéről, mikor Jocó bömbölt be az ajtón, hogy ugorjon gyorsan, s hagyja az optót a francba, mert holnap is van nap.
- Már te is kezded? –kérdezett vissza, mert Miklós lógása kezdett az idegeire menni.
- Csipkedd magad, mert randink van!
- Randink? Az már más! – és azonnal otthagyott csapot-papot – kivel kell randizni?
- Kámeával, a városban. – mondta Jocó
- Mii? Miklós tudja?
- Tudja hát, hogyne tudná?
- Te mondtad meg? Miért szóltál neki? Hátha megunta Mikit és most minket akar becserkészni, s te most elrontottad a bulit! Hol van neked az épen maradt eszed, mi? Tényleg, nem lehetne kihagyni Mikit ebből? Maradhatna itt, kicserélné az optót is, és letörölné a port a gépekről, és ellenne valahogy ő is, amíg…
- Hagyd abba te barom, Miki szólt az előbb hogy mindhármunkat meghív Kámea a vendéglőbe. Érted? Seggfej!
- Aha!- mondta Zsolt, mint aki tényleg érti, de azért folytatta tovább a saját marhaságait- Szóval mind a hárman egyszerre? Már mintha Miki nem is lenne elég. Szépen kidöglesztette, mint egy ólomakkumulátort, s most kell az indítózsinóros külső segítség is. Maholnap mind a hárman itt fogunk heverni a járdán, mint valami hajléktalanok, mert ha kidöglünk sorban, úgy ki fog rakni ide, mint az üres tasakot! De ki ám! Tudom én, az efféle…
- Pofa be, és most kuss legyen – szólt rá Jocó türelmét vesztve a sok locsogástól, és betömködte barátját egy taxi hátsó ülésére. Miklós ekkor kérdezte meg Kámeát a telefonon már másodszor, hogy hová kell menniük a taxival.

Megérkeztek a fiúk, és helyet foglaltak az elkülönített asztalnál. Azt nem tudhatták, hogy Kámea már előre úgy rendezte a dolgokat, hogy stratégiailag jól elhelyezkedve láthasson mindenkit, és enyhén sötétített polaroid szemüvegének leple alatt kedvére figyelhetett bárkit.
– Nagyon kedves tőletek, hogy eljöttetek utánam. Egyetlen panaszszavam sem lehet, hogy három testőrrel kísértetem magam vissza a hotelbe. – mondta nevetve – Hadd legyek hálás mindezért, és most legyetek a vendégeim!
A fiúk ebben nem találtak semmi kifogásolnivalót és ezzel kezdetét vette a csevegés. Közben italt rendeltek, de a fiúkon látszott, hogy nem igazodnak ki a töményebb elő-italok közt. Kámea likőrt rendelt, a fiuk konyakot, és így, bár a francia italozási szokást felrúgták, a tömény francia konyak őket rúgta fel, de alaposan. Ezért aztán nem kellett sokáig várni arra, hogy a nyelvük is megoldódjon és a hangulat is barátságosabb legyen. Még Zsolt is elsütött egy aránylag jó viccet, pedig Kámea jelenlétében még soha, egyetlen szót sem ejtett ki eddig. Ismerve végtelenül daráló beszédmodorát, ez nyilvánvalóan nagy erőfeszítésre, vagy még nagyobb megilletődésére volt visszavezethető. Kámea minden szóra figyelt, mert az ő jelenlétében angolul ment a szövegelés, ugyanis ezt a nyelvet mindnyájan jól beszélték. Csak később, mikor a langusztára már nehezebb vörösborokat is öntögettek, akkor néha magyarul kezdtek szövegelni egymás közt, önkéntelenül is. Kámea kíváncsian érdeklődött, hogy miféle nyelvet beszélnek? Mikor a magyar nyelvet emlegették, akkor nem igazán ugrott be, hogy miféle nyelv lenne az. Magyarország emlegetése már világos volt, de mikor Attila népét és a hunokat kezdték emlegetni, Kámea furcsán vette tudomásul, hogy ezt eddig soha sem hallotta, hogy Attila és a hunok utódjai ma is élnének valahol Európában. Hiába lett volna szakavatott történész, most itt az asztalnál ülve tudta meg, hogy az egykori Isten Ostorának népe nem tűnt el végképpen a történelem viharában. Elmélázva csámcsogott a gondolaton, hogy Miklós, az egykori legyőzhetetlen szilaj nép ivadéka lenne. Ami egyszer biztos, van valami elemi, valami megfoghatatlan nyers erő mindhárom fiúban. Természetük nagyon különböző lenne, de a közös vonás határozottan fellelhető bennük. Legalábbis Kámea ezt így látta és ebben nem tévedett. Csodálkozása még nagyobb lett, mikor továbbá azt is megtudta, hogy nem a mostani Magyarország a szülőföldjük, hanem a híres-hírhedt Transzilvánia, a vámpírok hazája. Kámea fejében lassan egy terv kezdett születni, hogy mi is lenne akkor, ha szervezne egy régészeti felderítést a legendás vidékre, és a fiukat, de legalábbis Miklóst felkérhetné, hogy segítsen neki összehozni azt. Csak egy egyszerű kiszállásfélét egyelőre, hogy képet alkothasson magának a helyzetről, ott a helyszínen. Ez egy jó fedőakció lenne arra, hogy Miklóst maga mellett tudhassa. Később majd megláthatná, hogyan lehetne továbbfonni a terveket.

Késő estig húzódott a szórakozás, és lassan-lassan mind a három legény alaposan elázott. Mindenféle zagyvaságot összehordtak, és ahogyan Kámea helyesen számította, mindenre, ami érdekelte, bőven kapott választ. Sőt, megszületett a fentebb vázolt terve is. Ez azonban azzal a kockázattal járt, hogy kénytelen lesz feladni jelenlegi inkognitóját. Ezzel se lenne gond, de először ismernie kellett Miklós terveit is. Ez lenne a következő stratégiai fontosságú lépés a továbbiakban, de addig még lehet mulatni a nyilvánvalóan érdekes, fordulatos viselkedésű, határozott egyéniségű fiukkal.

Miklós egy kissé ingatagon áll fel az asztaltól és elnézést kér, mert ki kell mennie a mosdóba. El is indul, de mintha forogna a világ és kissé kacskaringós lenne a folyosó is. Zsolt hosszasan pillant, és szemében a részeg emberek bárgyúsága csillog. Jocó élénken magyarázza Kámeának, hogy neki a legjobb barátja Miklós és a részeg emberek magabiztosságával kijelenti, hogy a Miklós boldogsága az ő boldogságát is jelenti egyben. Ez bizony egy nagyvonalú kijelentés, de miért hallgatná el valaki, ha tényleg így érzi ezt most. Aztán fellelkesülve tovább mondja a magáét:
- Mondtam is Zsoltnak – és Zsolt bólogat is hozzá kábultan, igazolva, hogy igen, neki mondták ezt, de fogalma sincs arról, hogy mikor és mit mondhattak neki.
- Mondtam, hogy igazán örvendek, hogy ilyen nagyszerű nője van Miklósnak, mint amilyen te lennél Kámea. – Kámea csak mosolygott a bókon, és azon, hogy Jocó mennyire élénken szerepel spicces felindultságában.
- Mondtam Zsoltnak, hogy nézd, nézd, hogy kapja el Miklóst ez a nő! Csak elragadja, aztán volt Miklós, nincs Miklós! Zsolt, mondtam neki, ez a nő, ez olyan, na, filmszakadás, mondjad Zsolt, hogy is kell mondani angolul, ez az, megvan: „The woman of destiny”. Ez az bizony! Miklósnak most már vége! Most még nem tudja, de neki már mindegy! – Itt legyintett egyet lemondóan, majd közelebb hajolt Kámeához, és csendesebb hangon így folytatta:
- Beléd van esve ez a Miklós, Kámea, beléd van esve, de nagyon! Te kaptad el, és most elég az ő baja, de ezért ő mégsem lenne hibás. Minden rajtad múlt Kámea, és minden rajtad fog ezután is múlni!

Jocó a részeg emberek őszinteségével kimondta azt, amit érzett, és remélte, hogy ezzel segíthet barátján is. Tettét a jó szándék vezette és a barátja iránti aggodalom. Azt nem tudhatta, hogy közben kimondott valami mást is, amit soha sem lett volna szabad kimondania, ugyanis attól, amit kimondott, Kámea úgy érezte, hogy ereiben megfagy a vér.

Nyárádi Károly
(folytatás egy hét múlva) 

Írja meg a véleményét a fentiek kapcsán!

Név:
Hozzászólás:
A művelet eredménye: 10 plusz 10 ?

Hozzászóló: moderátor (2010-02-09 19:54:41)

Megtehettem volna, hogy törlöm a hozzászólását. Nem tettem!
A "nektek" nem elegáns megszólítás, kedves Toducz Endre!
Ismételten elnézését, kérem, hogy nagy kezdőbetűkkel írtam a nevét!
Az, hogy nem tud hozzászólni Önt minősíti!

Hozzászóló: toducz endre (2010-02-09 11:15:02)

Ez nektek vagy túl alacsony vagy túl magas. Hozzá se tudtok szólni!

Korábban írtuk:
77 éve hunyt el Apponyi Albert (2010. február 07., 20:42)
Sokan az utcára viszik a könyveiket (2010. február 07., 10:31)
Szobrot avattak Cozma emlékére (2010. február 07., 10:15)
Kétnyelvű ellenőrzőket Székelyföldön! – VIDEÓ (2010. február 06., 14:51)
Léda-ház Nagyváradon – VIDEÓ (2010. február 06., 13:19)
Hazahozzák Gábor Áron ágyúját (2010. február 06., 10:55)
Pécsi szakemberek segítenek Kolozsvár brandjének kialakításában (2010. február 05., 23:18)
Erdély legjobb matematikusai Sepsiszentgyörgyön (2010. február 05., 07:32)
Sapientiás kisfilmek is bemutatkoznak a 41. Magyar Filmszemlén (2010. február 04., 15:29)
Együttműködik a KMDSZ és a BBTE diákszervezete (2010. február 04., 11:26)
Tanügyi talány – minőséget olcsón! – VIDEÓ (2010. február 04., 08:16)
Ma 80 éves Csoóri Sándor – VIDEÓ (2010. február 03., 21:32)
Aktív alakítói akarnak lenni a magyarok Kolozsvár kulturális életének (2010. február 03., 16:47)
Téli temetés a Kolozsvári Állami Magyar Színházban – VIDEÓ (2010. február 03., 16:12)
Kecskeméten készült animáció is versenyben az Oscar-díjért (2010. február 03., 15:24)
Tíz jelölt a legjobb film Oscarjára – VIDEÓ (2010. február 03., 13:59)
Kopjafa Bolyai János sírhelyén – VIDEÓ (2010. február 03., 10:54)
Gróf Mikó Imre – Beszélgetés Egyed Ákos történésszel – VIDEÓ (2010. február 03., 10:15)
62 év után „temették" Mahatma Gandhit (2010. február 03., 08:53)
Érdekességek az Oscar-díjról (2010. február 03., 08:36)

[ Archívum ]

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés